a hegybeszéd
a völgycsevely
az ég figyel
hallgatni mer
a mélyben kis
patak tanul
a kő a rend
a fény az úr
míg nő dagad
követ csiszol
s a kis patak
már nincs sehol
a síkra ér
és szétterül
maradna cser
mely legbelül
de hív a tér
a végtelen
erősebb mint
a félelem
és sok patak
nyi vágy vonul
hullámhabok
ban bajnokul
legyőzni mesz
szit és hovát
elérni ó
perenciát
hol úszik majd
álomhajó
s tengerbe tér
a bölcs folyó
Miklya Zsolt
Ehhez a vershez jópofa kis filmet találtam itt, Vácz Péter és Egely Kati MOME hallgatók készítették el textilanimációban.
"...de a melegsége valahol elveszett"
-
*Polgár Olga: Egy szeptemberi reggelen*
*Félhomályban botorkálva*
*nyitom a spalettákat.*
*A Nap már ontja fényét,*
*de melegsége valahol elveszett.*...
13 órája
